Hofi Géza, az énekes

Ezen bejegyzésemmel ismertetni szeretném veletek a magyarország minden idők (egyik) legjobb humoristájának, Hofi Gézának egy másik oldalát, a zenei oldalát. Tudom, sokatoknak Hofi ezen oldala is eléggé ismert, de úgy veszem észre, hogy az én generációmban mégis elég sokan alig vagy csak keveset tudnak erről a remek humoristáról és szerintem ez nem jó. Sok darabjának a mondanivalója most is aktuális és mindig is aktuális lesz.

Hofi Géza

Hoffman Géza (1936-2002), színpadi nevén Hofi Géza a minden idők általam ismert magyar humoristái közül messzemenően a legjobb. Zsenialitása többek között a helyzetek, emberi viselkedések utánzásában, ezeknek karikírozásában állt. Ő volt az az ember, aki megszerettette velem a politikai humort... (és a Heti Hetes adás volt az, amelyik később megutáltatta velem ezt a tipusú humort).

Hofi egyik híres színpadi képe 1969-ből

Mindezek mellett Hofi egy nagyon jó zenei hallással és hangutánzóképességgel is rendelkezett. Ő nem csak humorista volt, ő egy kitűnő énekes is volt. Csatolok pár felvételt, hogy erről ti is meggyőződhessetek, ha eddig nem figyeltetek fel rá.


Kezdjük a remekművével, a Piál a Föld című énekkel. Ez a cukrosbácsi We are the World címú énekének a feldolgozása.



Ha jól megfigyeltétek, észrevehettétek, hogy ebben a dalban Hofi 9 híres zenész hangját, öltözködési stílusát és színpadi viselkedését, gesztikulálását utánozza, karikírozza. Ezek között van Zámbo Jimmy, Ray Charles, asszem Louis Armstrong és persze, hogy a cukrosbácsi, Michael Jackson sem hiányzik.
Folytatáskény egy Louis Armstrong parodiát csatolok. A darab két feldolgozását csatolom. Azért mind a kettőt, mert nem tudom közülük kiválasztani a jobbikat.





Akkor most következzen egy könnyebb darab, a Minden asszony életében:



Last, but not least: Egy kiöregedett vadászkutya. Ez a darab 2000-ben lett rögzítve az 1400. című lemezen (a lemez az Élelem bére című darab 1400-ik előadása után lett kiadva, innen kapta nevét). Idézem a bibliográfiájában írottakat: "ezzel a dallal búcsúztatja a leköszönő Göncz Árpád köztársasági elnök urat a Hungexpón rendezett ünnepségen is".



Remélem, hogy ezen bejegyzésemnek sikerülni fog felkeltetni azon emberek érdeklődését is Hofi munkája iránt, akik eddig kevesebbet hallottak, tudtak felőle.
További információkat Hofi Géza életéről, munkásságáról a következő linkre kattanva kaphattok: Hofi Géza hivatalos honlapja (itt található a teljes bibliográfiája és diszkográfiája). Továbbá felvételeinek pár rővid részletét a YouTube ezen linkjén lehet látni.

Most meg jöjjön 3 kép Hofi szobráról. Ez a szobor 2004 december 28-án lett felavatva a "pesti Broadway"-n, a Mikroszkóp Színpad előtt.

Hofi szobrának részlete


A Hofi szobra teljes méretben


Hofi szobra közelről

Én is meguntam a politikát! Ti nem?

A Caţavencu újságot olvasgatva rábukkantam Liviu Mihaiunak újabb remekművére.
Cikkében a mai román politikát jellemzi. Azt a politikát, amelyik zsenialitása abban áll, hogy az elmúlt 17 évben milliószor "újraszerveződött" és "újramodernizálódott" anélkül, hogy valamirevaló ideológiai, hozzáállási változás történt volna benne. Pont olyan ez a politika, mint a hegyi paraszt, amelyik beköltözik a városba, gúnyáját zakóra váltja, kucsmáját kalapra, botját sétabotra, de ugyanúgy hörög és köpik, káromkodik és lökdösödik a kenyérüzlet előtti sorban, mint azelőtt. Ugyanaz a neokommunista viselkedés jellemzi az elmúlt 17 év politikáját, a fejlődés csak a felszínt, a látszat szintjét érte. A román politika patak mederben levő kavics: évtízedeken keresztül mossa, alakítja, formálja, újraformálja a patak vize - a modern politikai, közéleti ideológiák sokasága -, de ha kettétörjük, azt látjuk, hogy a kavics belseje száraz, nem hatolt bele a víz, tartalomban semmit sem változott. Tiszta Colgate reklám ez a politika. Disznólábbal mennek képviselőink az európai fórumokba... akármilyen hosszú nadrágot vennének, csak kilóg alóla a patájuk.
A tartalomváltozás nélküli sokszoros imidzsváltás a román politika remekműve és ezt nagyon röviden, frappánsan és sok szemléltető példával jellemzi Mihaiu.
A szóban forgó cikk címe: "Voi nu v-ati saturat (inca) de politica?" Olvassátok el, adjátok tovább és tegyétek ti is azt, amit ő tesz, meg én és még sokan rajtunk kívül: kapcsoljátok át a kanálist... vagy ahogy Hófi mondta: ez nem kanális, ez csatorna; a kanálisba ennyi szar nem fér bele.

Elment a vendég, Lex. :(

Ma reggel jöttek Lex után a már új gazdái Felsőbányáról. Hamar jöttek, azonnal megszerették (persze már akkor megtetszett nekik, mikor képen látták) és... hamar el is mentek vele. Kicsit siettek, mert otthon alig várta a család többi tagja, hogy lássa a legújabb családtagot.
Na, de kezdjük az elejétől: ott, hogy ki is Lex (mert hát nem mindenki tudja). Lex egy gyönyörű 3 év körüli nagy és masszív belga juhász. Három héttel ezelőtt találták anyukámék. A fiu teljesen el volt tévedve, úgyhogy menedéket adtunk neki. Közben jelentést tettünk róla a Kutyaegyesületnél, szóltunk róla az ismerős kutyásoknak, kutyaorvosoknak, hírdetéseket jelenítettünk meg róla több helyi újságban, rádióban, a kolozsvári NCN tévéadóban és hírdető szórólapokat ragasztottunk oda, ahol találtuk meg fontosabb kutyasétáltató helyekre (Babeş-park melletti ővezet stb.). Ennek a sok, 3 hetet tartó hírdetésnek az eredménye 0 (nulla) volt.

Balról jobbra: Lex, anyukám és Hanga

Ekkor eldöntöttük, hogy új gazdát keresünk neki, mivel a régi baszik rá a kutyájára. Eleinte kevesen érdeklődtek, de 1-2 napon belül megszaporodott az érdeklődők száma. Én (és nem csak én) őszintén Sacinak szerettem volna adni; nagy valószínűséggel hozzá is került volna, ha közben nem tört volna ki a botrány a szomszédokkal. Saciék épp a végefele járnak a házuk építésével, 1-2 hónapon belül lakható lesz a házuk és akkortól tudták volna átvenni Lexet. Részben örültem is ennek a helyzetnek, arra gondolván, hogy így Lexnek muszáj lesz nálunk laknia még egy ideig (más megoldás nem igazán volt belátható). Szerdán ellenben kitört a balhé a szomszédokkal (2 faszi elkezdte kavarni a szart), tudniillik nekik nem mindegy, hogy egy vagy két kutya nem ugat és nem piszkol a lépcsőházban. Nem volt mindegy, mert túlságosan jól éreztük magunkat a kutyák társaságában. Az eredmény az lett, hogy csütörtökön elvittük a fiút Miki (anyukám párja) szüleihez pár napra, mig átgondoltuk, hogy mit tegyünk vele. A vita a szomszédokkal azért folytatódott: mostmár a mi kutyánk is zavaró és lakóközösségi gyűlést akarnak összehozni, amin a kutyánk, Hanga eltávolítását kívánják megszavaztatni. Ezt annak az analfabéta rosszindulatú szomszédnak köszönhetjük, aki a polgármesteri hivatalnál dolgozva, olvasott egy Városi Tanács által kiadott rendeletet, amiben azt írja, hogy ajánlott a kutyatulaj számára a tömbházban levő szomszédoktól beleegyezésüket kérni a kutyatartásba. Ajánlott, nem kötelező! Ez a szarkeverő sovén állat be is vallotta nekünk, hogy semmi baja a kutyákkal, ő minket akar látni végleg távozni a lépcsőházból. Egyelőre hagyjuk ezt a témát.
Pénteken felhívott Hanga egyik testvérének a gazdája Felsőbányáról és elpanaszolta, hogy megmérgezték a kutyáját! Kertes házban lakó kutya, nem ugatós, 2,5 méteres kerítés veszi körbe, semmi rosszat nem tett senkinek és... MEGMÉRGEZIK! ember az ilyen? NEM! Szegény gazda nagyon ki volt akadva (sajnos tudom, milyen érzés, mert én is nemrég voltam hasonló helyzetben az első kutyámmal). Beszélgetés közben elmeséltük, hogy jártunk mi. Persze, hogy Lex nagyon felkeltette az érdeklődését (kutyások számára nagyon puszta az élet ha kutyájuk elhagyja őket). Hamar küldtünk neki pár képet Lexról, nagyon megtetszett neki és ma reggel utánna is jött.

Balról jobbra: Lex, én és Hanga

Részben sajnálom, hogy nem Sacihoz került a fiú, oda, ahol gyakran láthattam volna, részt vehettem volna a betanításában s gyakran "balhézhattam" volna vele. De sajnos tényleg nem volt hol és hogy tartsuk még 1-2 hónapot.
Azért nem kell félreérteni, nem aggódom Lexért, jó helyre került: nagy udvara van, szerető és kutyatartáshoz értő család tagjává vált. Azt meg megígérték, hogy akkora botrányt csináltak a kutyájuk, Mancs halála után, hogy senki sem merné megismételni azt, amit Manccsal követtek el.

Lex preparing for the action

No violence!

Ceausescu kiállítás a bukaresti Történelmi Múzeumban!

Tegnapelőtt nyílt meg a Ceausescu kiállítás a bukaresti Történelmi Múzeumban (cikk, film)! Végre! A kiállítás Ceausescu halálának 18-áik évfordulóján lett kinyitva.
2 nap alatt 5000 Ron bevételt eredményezett a 3 lej/fős belépőkből.
Miért írom azt, hogy végre? Azért, mert a romániában élő fiatalok nagy része túl keveset tud a Ceausescu által vezetett dikktatúráról. Esetleg sokat és sokfélét hallott róla, de nem tudja rendesen átérezni ennek a kornak a hangulatát, azt, hogy milyen terror alatt és milyen életminőségben éltek szülei. Meggyőződésem, hogy ez egy nagyon rossz dolog. Szerintem minden fiatal teljesen tudatában kéne legyen ennek a kornak a milyenségével.
Még olyan fiatalokról is hallottam, akik meg voltak győződve, hogy a kommunista diktatúra alatt jobb volt az élet, mind most. Ezek a fiatalok csak annyit tudtak vagy értettek erről a korszakról, hogy ebben a korban mindenkinek biztosítva volt egy stabil munkahely, biztosítva volt egy stabil fizetés, amiből "meg lehetett élni" és mindenki úgymond egyenlőnek volt tekintve. Azt már nem tudják, hogy milyen szar is volt az a munkahely, hogy hiába volt meg a fizetés, mert alig lehetett megélni abból a kevés élelemből, amit meg volt engedve vásárolni, hogy milyen sorokat kellett kiállni az élelem megvételéhez, továbbá nem tudják, hogy milyen minőségű volt az egérszar, a kavics vagy a csavar a kemény kenyérben, hogy milyen terrorban volt tartva köznép a Titkosszolgálat által és, hogy mennyi ember halt meg ez az idilli rendszer alatt. Ezt a felsorolást a végtelenig lehetne folytatni, de én most ennyivel megelégedem.
Úgy tartom, hogy egy ilyen kiállítás nem elegendő, de mégis nagyon sokat változtathat ezen fiatalok téves nézetein. De azért is fontos ez a kiálllítás, hogy mi, azok, akik valamennyire jó képet alakítottunk ki erről a rendszerről, többet is megtudhassunk róla, saját szemünkkel láthassuk ennek a kornak a bizonyítékait és, ami a legfontosabb, elgondolkozzunk azon, hogy mennyire volt vagy nem volt itt forradalom 89-ben. Ha meg rájövünk arra, hogy mennyire el lett lopva a 89-ben kitört forradalom, akkor már fel is tesszük azt a kérdést magunkban, hogy miért és kik által lett ellopva szüleink forradalma. Innen már csak egy lépés van addig, hogy rájöjjünk a valóságra, arra, hogy Ceausescu és felesége bűntársai által lett kivégezve és azért, hogy ne tudják felfedni ezen bűntársai mivoltát. És akkor már meg is fogalmazódott a következő kérdés: mi is lett ezekkel az emberekkel a bűntársakkal? A válasz könnyű: felvették a forradalmár álarcot és kezükbe vették az ország vezetését. A kérdések sorozata nem áll meg itt. Folytatódik. Márpedig azzal, hogy azon veszzük észre magunkat tűnődni, hogy vajon hol is lehetnek ezek az emberek ma. S akkor jutunk el a kérdések és válaszok sorozatának és egyben ennek a kiállításnak lényegéhez számomra. Ekkor jövünk rá, hogy ezek az emberek nagy része mai napig áthálózza az egész politikai szférát, azaz még mindig nagy részben a kommunizmus hatása alatt van Románia vezetése.
Mikor először hallottam a 2002-ben elkészült budapesti Terror Házáról, nagyon tetszett az ötlet, de egyben nagyon bántam is, hogy bezzeg nálunk nincs ilyen. Hát végre meg lett téve az első lépés. És a következő lépés megtétele is folyamatban van: tervbe van véve a Kommunizmus Múzeumának megalapítása. Elvben a folyó év végére készen is lesz.

Visszatérve a jelenhez, mindenkinek ajánlom, ha teheti, látogassa meg ezt a kiállítást! Március elsejéjig tart.

Folyamatban van blogom felújjítása.

Blogom felújjítási folyamat alá került.
Ennek következtében bizonyos gombok megszüntek avagy meg fognak szünni (nagy része ezeknek vissza fog kerülni), ideiglenesen romlott a blog általános kinézete stb. Ezért elnézéseteket kérem.
Előre köszönöm megértéseteket!

Üdv,
Andris.

Back in business!

Ha jól visszagondolok, szeptember végétől porosodik ezen blogom. Azóta majdnem egyáltalán nem vettem hasznát szegénynek... időnként beindítottam s legjobb esetben ráklikkeltem egyik-másik barát, ismerős blogjának linkjére. Ennyire törődtem vele. :(
S hogy miért hanyagoltam ennyire el ezen hű barátomat? Pontosan nem is tudom. Asszem, mert úgy éreztem, hogy friss ötletek nélkül maradtam. Meg aztán időm sem akadt már annyi, mind azelőtt... persze, ez sem mentség majdnem 4 hónap bloggolási szünetre. Igazából kellett nekem egy kis idő introspekcióra, a saját lelki és szakmai fejlődésemre és főleg arra, hogy bloggolásom célját és értelmét újra megleljem a részben megváltozott énemben.
Ez a periódus most ér véget. Miért épp most? Azért most, mert most érzem először úgy, hogy megkaptam azt a biztos talajt, aminek eddigi sikertelen keresése okozta a bizonytalanságomat, belső frusztrációmat. Most érzem először úgy, hogy valami olyannal foglalkozom, amibe érdemes belefektetnem időmet, energiámat és fantáziámat. Sok hellyen dolgoztam s sokféle munkát végeztem, mégis számomra ez az első olyan munkakörnyezet, amelyben úgy érzem minden megadatott a személyes és szakmai fejlődésemhez. Ezen biztonságérzetnek - amely egyben egy új cél is életemben - köszönhetően az utóbbi időben sokkal nyugodtabban tudtam szembeállni saját gondolataimmal, érzelmeimmel és úgy érzem, bloggolásom új célját és értelmét is sikerült megtalálnom.
További részleteket a későbbi bejegyzéseimben fogok szolgálni. (Akit érdekli, az kivárja.) Most csak annyit akartam tudatni veletek, hogy... I'm back in business!!!