Elment a vendég, Lex. :(

Ma reggel jöttek Lex után a már új gazdái Felsőbányáról. Hamar jöttek, azonnal megszerették (persze már akkor megtetszett nekik, mikor képen látták) és... hamar el is mentek vele. Kicsit siettek, mert otthon alig várta a család többi tagja, hogy lássa a legújabb családtagot.
Na, de kezdjük az elejétől: ott, hogy ki is Lex (mert hát nem mindenki tudja). Lex egy gyönyörű 3 év körüli nagy és masszív belga juhász. Három héttel ezelőtt találták anyukámék. A fiu teljesen el volt tévedve, úgyhogy menedéket adtunk neki. Közben jelentést tettünk róla a Kutyaegyesületnél, szóltunk róla az ismerős kutyásoknak, kutyaorvosoknak, hírdetéseket jelenítettünk meg róla több helyi újságban, rádióban, a kolozsvári NCN tévéadóban és hírdető szórólapokat ragasztottunk oda, ahol találtuk meg fontosabb kutyasétáltató helyekre (Babeş-park melletti ővezet stb.). Ennek a sok, 3 hetet tartó hírdetésnek az eredménye 0 (nulla) volt.

Balról jobbra: Lex, anyukám és Hanga

Ekkor eldöntöttük, hogy új gazdát keresünk neki, mivel a régi baszik rá a kutyájára. Eleinte kevesen érdeklődtek, de 1-2 napon belül megszaporodott az érdeklődők száma. Én (és nem csak én) őszintén Sacinak szerettem volna adni; nagy valószínűséggel hozzá is került volna, ha közben nem tört volna ki a botrány a szomszédokkal. Saciék épp a végefele járnak a házuk építésével, 1-2 hónapon belül lakható lesz a házuk és akkortól tudták volna átvenni Lexet. Részben örültem is ennek a helyzetnek, arra gondolván, hogy így Lexnek muszáj lesz nálunk laknia még egy ideig (más megoldás nem igazán volt belátható). Szerdán ellenben kitört a balhé a szomszédokkal (2 faszi elkezdte kavarni a szart), tudniillik nekik nem mindegy, hogy egy vagy két kutya nem ugat és nem piszkol a lépcsőházban. Nem volt mindegy, mert túlságosan jól éreztük magunkat a kutyák társaságában. Az eredmény az lett, hogy csütörtökön elvittük a fiút Miki (anyukám párja) szüleihez pár napra, mig átgondoltuk, hogy mit tegyünk vele. A vita a szomszédokkal azért folytatódott: mostmár a mi kutyánk is zavaró és lakóközösségi gyűlést akarnak összehozni, amin a kutyánk, Hanga eltávolítását kívánják megszavaztatni. Ezt annak az analfabéta rosszindulatú szomszédnak köszönhetjük, aki a polgármesteri hivatalnál dolgozva, olvasott egy Városi Tanács által kiadott rendeletet, amiben azt írja, hogy ajánlott a kutyatulaj számára a tömbházban levő szomszédoktól beleegyezésüket kérni a kutyatartásba. Ajánlott, nem kötelező! Ez a szarkeverő sovén állat be is vallotta nekünk, hogy semmi baja a kutyákkal, ő minket akar látni végleg távozni a lépcsőházból. Egyelőre hagyjuk ezt a témát.
Pénteken felhívott Hanga egyik testvérének a gazdája Felsőbányáról és elpanaszolta, hogy megmérgezték a kutyáját! Kertes házban lakó kutya, nem ugatós, 2,5 méteres kerítés veszi körbe, semmi rosszat nem tett senkinek és... MEGMÉRGEZIK! ember az ilyen? NEM! Szegény gazda nagyon ki volt akadva (sajnos tudom, milyen érzés, mert én is nemrég voltam hasonló helyzetben az első kutyámmal). Beszélgetés közben elmeséltük, hogy jártunk mi. Persze, hogy Lex nagyon felkeltette az érdeklődését (kutyások számára nagyon puszta az élet ha kutyájuk elhagyja őket). Hamar küldtünk neki pár képet Lexról, nagyon megtetszett neki és ma reggel utánna is jött.

Balról jobbra: Lex, én és Hanga

Részben sajnálom, hogy nem Sacihoz került a fiú, oda, ahol gyakran láthattam volna, részt vehettem volna a betanításában s gyakran "balhézhattam" volna vele. De sajnos tényleg nem volt hol és hogy tartsuk még 1-2 hónapot.
Azért nem kell félreérteni, nem aggódom Lexért, jó helyre került: nagy udvara van, szerető és kutyatartáshoz értő család tagjává vált. Azt meg megígérték, hogy akkora botrányt csináltak a kutyájuk, Mancs halála után, hogy senki sem merné megismételni azt, amit Manccsal követtek el.

Lex preparing for the action