Huh, de rég nem írtam!

Huh, de rég nem írtam a blogomba.
Hogy hiányzott-e? Persze, hogy hiányzott, de mit írhattam volna, mikor nem volt mit írjak, azaz nem tőrtént semmi szenzációs velem.
Röviden annyit erről, hogy 3,5 hónapot dolgoztam az Insomniánál s semmi mást nem csináltam, egy hete abbahagytam (rendesen átbasztak az utolsó fizetésnél, de így van ez, ha kicsi vagy s védtelen). Hogy miért basztak át? Logikus: azért, mert tehették. Na, de mindegy, válljon egészségükre s köszönöm a leckét, amit kaptam tőlük.
Ne is kérdezzétek, hogyan ment a szesszió. Az számomra szeptemberben lesz. Hogy miért? Hát röviden azért, mert dolgoztam s fáradt, meg lusta voltam amellett tanulni. De ne aggódjatok értem, úgysincs semmi programom augusztusra s szeptemberre. Így legalább lett.
Itt a nyár. De szép! Kánikula, esőzés meg fejfájás. Eddig ennyit jelentett számomra, de hamarosan ivászatot, másodnaposságot, fáradtságot, Tusványost meg Fél Szigetet fog jelenteni. Alig várom! Igen, persze, hogy megyek Tusványosra, méghozzá szervező leszek ott. Én fogom elszállítani az embereket az információs sátortól a sátorhellyükre minden délután 3 s 11 között. Sőt, ha kell, sátorfelhúzásban is fogok segíteni azoknak, akik kevésbé értenek hozzá (szebb csajoknak megeshet, hogy vállalom a bevezetést is a sátrukba... :)) ). Buli lesz!
Addig is támogatókat, azaz románul szponzorokat keresek Fél Szigetre, a Jurátus sátorhoz.
Igen, Jurátussal megyek Fél Szigetre. Gyengébbek kedvéért: a Jurátus Kör a kolozsvári jogászhallgatók köre. A Jurátus sátornál a Jur-Info aktivitást fogom folytatni (jogi információszolgáltatás egyetemistáknak), meg egy előadást fogok tartani Szőcs Endrével együtt (ő közgazdasági hallgató). Az előadás címe: Anyagi okoskodások egyetemistáknak s témája a magánösztöndíj, a diákhitel, a cégalapítási kedvezmények egyetemistáknak és ezek gyakorlatba ültetése. Ez az előadás a három JBC-, azaz Junior Business Club előadások egyike (ezek az előadások ugyancsak a Jurátus sátorban lesznek megtartva). Ezzel a három előadással fogjuk bemutatni a barátaim s általam indított szervezetet, a JBC-t.

Pontosabban a JBC program:

Júl. 27, csütörtök : Témakör: Kisvállalkozások egyetemista megközelítésben

• 16:00 Előadás az adott témakörben – meghívott: Dénes István;
• 17:00 Nyitott beszélgetés a meghívottunkkal.

Júl. 28, péntek: Témakör: Anyagi okoskodások egyetemistáknak

• 16:00 Előadás az adott témakörben – előadók: Szőcs Endre és jómagam;
• 17.00 Vita az adott témakörben.

Júl. 29, szombat: Témakör: Előadástechnikák pozitiv és negativ példája

• 16:00 Példázódás kiselőadások segitségével – előadók: Szende meg Tamás Ágnes kisasszonyok;
• 17:00 Vita az adott témakörben.

Előre bocsánatot kérünk, ha technikai okok miatt meg fog kelleni változtassuk az előadások sorrendjét.

Na, kábé ennyi rólam s a nyaramról.
Mindenkinek kellemes nyarat kívánok!

Na lássuk, ki is szeret öntözni avagy nedvesedni

Annyiszor s annyi embertől hallottam, hogy a töke (vagy mása) tele van a húsvéti öntözéssel illetve azzal, hogy mindenféle büdös/kevésbé büdös/illatos löttyel legyen leöntve s, hogy a nap végén egyszerre bűzlődjön millióféleképpen.
Ez mind szép és jó, de ezen emberek nagyja mégis végigjáttsza ezt a játékot... DE miért, ha annyira nem szereti? Vagy lehet, hogy mégse utállja épp annyira?
Végülis az egésznek a lényege az indokolt s elnézett részegedés, flörtölés a csajok szobájában s persze egy jó kis sütiharácsolás. Ja, s ne felejtsük el, hogy ilyenkor találkozunk a régi barátainkkal/barátnőinkkel, akiket épp, hogy el nem felejtettünk... s milyen jól esik elbeszélgetni velük, feleleveníteni a majdnem elfelejtett régi élményeket. Vagy nem?
Biztos, hogy nem szeretitek ezt az ünnepet/kifogást?
A 360 fakómon szavazhatsz is az igenre, a nemre avagy a "fogalmam sincs"-re.

Az ELSA cikkem...

Ez a cikkem az ELSA (gyengébbek kedvéért European Law Students' Association) Newsletterének a "Părerile noilor recruţi" rovatában fog megjelenni valamikor március végén- április elején.
S akkor gyüvé a cikk:
"Sunt Dénes András Attila, student în primul an la Facultatea de Drept Dimitrie Cantemir Cluj, membru ELSA fiind din noiembrie 2005.
Cum am ajuns elsac? Păi într-o zi „frumoasă” de noiembrie făcusem cunoştinţă cu Doboly Iza... vorbeam despre vreme şi alte chestii de maximă importanţă, Iza pomeneşte de ELSA. O întreb ce este ELSA, se bea se mănâncă, creşte pe copac, în tufiş... Ea începe să-mi explice în ce constă ELSA, eu încep să-mi dau seama cât de incult şi lipsit de informaţii sunt. Discuţia se încheie cu invitaţia lui Iza la o şedinţă RU care avea loc peste o săptămână. Trece timpul, afară tot frig e şi eu abia aştept şedinţa. Vine vremea şedinţei, se adună lumea (nu sunt mulţi, nici prea puţini) şi începe şedinţa mult aşteptată. Sunt plăcut surprins de determinarea oamenilor, de domeniul larg de activitate al ELSA, de ideile foarte faine ale membrilor, dar mai ales de planurile de realizarea ideilor şi de tehnicile de realizarea spiritului de echipă (jocuri hazlii şi distractive etc. care compun o adevărată terapie de grup). Gata, mă înscriu în ELSA.
Am realizat cu mare mirare că voi fi singurul elsac clujean de la Cantemir. Imediat mi-am dat seama că trebuie schimbată această realitate, aşa că m-am înrolat la departamentul RU şi am decis să candidez la postura de şef de an la facultatea mea. Am luat această decizie, fiindcă în felul acesta voi face cunoştinţă cu mai mulţi cantemirişti pe care o să încerc să-i atrag către ELSA şi o să am puţină autoritate pentru organizarea sesiunii de recrutare la Dimitrie Cantemir în martie, în luna femeii... :) Plănuiesc şi realizarea unui parteneriat între ELSA şi facultatea mea, dar asta numai după ce vor fi cantemirişti la ELSA.
Şi acum suntem - după câte am auzit -, în martie, aşa că începe organizarea sesiunii de recrutare şi nu cred că sunt pregătit, dar totul va fi în ordine, pentru că mă ajută elsacii mai mari. Aşa-i, oameni buni?"

Ha felmerült valakiben a "what the f**k is ELSA" kérdés, akkor klikkeljen ide s meglátja... :)

Kedvenc székely versikém

Ennek a versikének még a címét sem tudom, de annak ellenére szeretem (vagy épp azért?). Az is meglehet, hogy a versike hosszabb, mint az általam ismert pár sor.

Mi ragadott meg ebben a versben? Több tényező is közrejátszott:
- első sorban az, ahogy a költő (aki tudtom szerint a nép), leírja azt a csodát, amely minden évben létrejön anélkül, hogy veszítene varázsából, a Természet feltámadásának csodáját;
- másod sorban a költői képek perverz szépsége avagy szép perverzsége.
Remélem, hogy felkeltettem érdeklődéseteket ezen vers iránt, úgyhogy jöjjön a szóban forgó versike:
“Csiripicsáznak a verebek,
Bimbasznak a fák,
Rücsesznek a levelek.”

… én meg várom a tavaszt.

Szépen körvonalazott "Huzat"

A vakációban voltam Károlyban s többek között Pepy barátomat is meglátogattam.

Pepy egy nagyon tehetséges grefkós srác, akinek fő foglalkozása Várad kifestése. Másodfoglalkozásban rap számokat ír, amelyeknek az NKMCS együttesben ad hangot harmadmagával. Harmadfoglalkozásban következetesen koptatja deszkás cipőjét a deszkáján. Ezek mellett 2005 őszén másodjára szervezte meg a károlyi Rap Parlament fesztivált, ahol, a koncertek mellett (Sub Bass is fellépett), volt grefkóverseny, meg brakedance bemutató is.
Látogatásom alkalmával megkértem Pepyt, hogy örökítse meg a becenevemet á la grefkó. Azt mondta, hogy nagyon szívesen megteszi, de egyáltalán nem örült annak, hogy szimpla, minden nebuló által kiolvasható műt kértem... úgy érezte magát, mint egy madár, akinek ("aminek" lenne helyesen, de én nem nézem tárgyaknak az állatokat!) félig levágták mindkét szárnyát és feldobták a levegőbe repülni. Végülis beismerte, hogy tényleg nebuló vagyok ilyen téren (csakis ilyen téren!) s hiába készít nekem egy profi grefkót, mert azt akkor se fogom tudni kiolvasni, ha előre tudom, mit ír benne... :D Továbbá a szóban forgó mű látható:

Ugye, hogy érti magát a művészúr?

Válasz Magyari-Vincze Enikőnek

A válasz tárgyát Magyari-Vincze Enikőn blogcikke képezi... klikkelj a címre, ha el akarod olvasni. A szóban forgó nyílt levelet meg ide kattintva lehet megnyitni (maga a levél alul található).

Egy dolgot igazán ne m tudok megérteni: miért nem tud az erdély magyarság egységesen, összetartóan s egymást segítve fellépni? Miért kell mindig a honfitársaink munkáiban a hibát keresni, azt a hibát, amivel megadjuk a “románoknak” azokat a kifogásokat, melyek segítségével kibújhatnak azokból az időnként egészen szorító helyzetekből, amelyeket ezen honfitársaink munkái állítottak fel? Mi lenne, ha egyszer nem a mellettünk levőt kommentálnánk, gúnyolnánk és tetteiben gátolnánk, hanem megpróbálnánk pszichológus szemmel nézni tettét és Igazi pedagógus módra a jó kerékvágásba terelni!? Ezzel egyszerre három dolgot érnénk el:
1. az illető tanulna tőlünk; ha tényleg jól cselekedtünk, lehet, hogy még köszönetet is mondana nekünk s nem azon gondolkozna, hogy hogyan fizesse vissza a kapott sértést,
2. mi is tanulnánk tőle, mert mindenkitől, de mindenkitől van mit tanulnunk (…mert sajnos senki sem tökéletes),
3. közösségünk sokat nyerne ebből, mert csodálatos módra sokat elérnénk abból, ami pillanatnyilag lehetetlennek tűnik.
További kérdésem: miért baj az, ha egyesek sokat nyernek maguknak miközben jót tesznek az őket körülvevőkön? Továbbá: miért kell egyből bűnösöknek nézni a gazdag jótevőket s isteníteni azokat, akik éhen hallnak miközben másokon segítenek? Szerintem nem csak a szegény ember lehet egy karakán ember. Van, aki másképp látja ezt a tényt?
Én egy kicsit általánosabban látom az adott helyzetet. Szerintem itt nem csak egy akármilyen egyetemről van szó, hanem arról az egyetemről, amelyiket elvették tőlünk. Szó van azokról a jogainkról, amelyeket nem vesznek számba, és igen, szó van a büszkeségünkről is!
Szerintem jól tette a BKB, hogy elküldte a témában forgó levelet. Ebben a levélben a BKB egy olyan dolgot kér, ami teljesen természetes, amit joga az erdélyi magyarságnak kérni és megkapni. Véleményem szerint a Bolyai Egyetem visszaállítását nem is kérni-, hanem egyenesen követelni kellene. Szerintem itt az ideje a határozott fellépésnek. Vagy tétlenül akarunk várni még 15 évet!?
Kérem ennek a válasznak az olvasóit, hogy először próbálják obiektíven értékelni a véleményemet és csak utána keressék a kigúnyolási lehetőségeket. Igen, igazuk van: nincs semmi felsőfokú képzettségem (csak egy elsőéves jogi hallgató vagyok, és nem is a Bolyain…), úgyhogy semmi jogom beleszólni a “nagyok” dolgába… bocsánat, hogy létezem.

Az első bejegyzés

Gondoltam egy nagyot s nekikezdtem balblogot indítani a freeblog.hu honlapon, de mivel valaki eltulajdonította a nevem (milyen emberségtelenség), hát muszáj volt átpártoljag a Bologgerr blogszolgáltatóra...
De nem bántam meg!