Na lássuk, ki is szeret öntözni avagy nedvesedni

Annyiszor s annyi embertől hallottam, hogy a töke (vagy mása) tele van a húsvéti öntözéssel illetve azzal, hogy mindenféle büdös/kevésbé büdös/illatos löttyel legyen leöntve s, hogy a nap végén egyszerre bűzlődjön millióféleképpen.
Ez mind szép és jó, de ezen emberek nagyja mégis végigjáttsza ezt a játékot... DE miért, ha annyira nem szereti? Vagy lehet, hogy mégse utállja épp annyira?
Végülis az egésznek a lényege az indokolt s elnézett részegedés, flörtölés a csajok szobájában s persze egy jó kis sütiharácsolás. Ja, s ne felejtsük el, hogy ilyenkor találkozunk a régi barátainkkal/barátnőinkkel, akiket épp, hogy el nem felejtettünk... s milyen jól esik elbeszélgetni velük, feleleveníteni a majdnem elfelejtett régi élményeket. Vagy nem?
Biztos, hogy nem szeretitek ezt az ünnepet/kifogást?
A 360 fakómon szavazhatsz is az igenre, a nemre avagy a "fogalmam sincs"-re.

Kedvenc székely versikém

Ennek a versikének még a címét sem tudom, de annak ellenére szeretem (vagy épp azért?). Az is meglehet, hogy a versike hosszabb, mint az általam ismert pár sor.

Mi ragadott meg ebben a versben? Több tényező is közrejátszott:
- első sorban az, ahogy a költő (aki tudtom szerint a nép), leírja azt a csodát, amely minden évben létrejön anélkül, hogy veszítene varázsából, a Természet feltámadásának csodáját;
- másod sorban a költői képek perverz szépsége avagy szép perverzsége.
Remélem, hogy felkeltettem érdeklődéseteket ezen vers iránt, úgyhogy jöjjön a szóban forgó versike:
“Csiripicsáznak a verebek,
Bimbasznak a fák,
Rücsesznek a levelek.”

… én meg várom a tavaszt.