Jóska barátom azt állítja, hogy az erdélyi csajok egészen komplikáltak. Sőt, tovább megy és azt is állítja, hogy nem csak a csajok komplikáltak itt, hanem a férfiak is... uff! ...vérig vagyok sértődve! Sajnos nem tudok igazán ellent mondani neki, mert, mivel alig jártam Erdélyország határain túl, nem igazán van viszonyítási alapom... :) Neki ellenben van, mert:
1. Londonban lakik, ahol a világ minden tájáról ismer meg embereket,
2. keresztbe és kasul járta az egész világot és
3. a világ minden tájáról volt vagy épp van barátnője.
Visszatérve Jóskához: azt állítja, hogy itt a legnehezebb felcsípni egy csajt. Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy igen, mert itt a leginteligensebbek meg legszebbek a csajok és, hogy ő nem vonzó számukra, de ismerve őt, tudom, hogy nem ez a helyzet. Hogy miért? Hát azért, mert nagy nőcsábász (Amsterdamban arra is képes volt képes, hogy felcsípjen egy szép lezbi csajt, akit egy napja ismert meg). Továbbá akárhol is lennénk, mindig felfigyelnek rá az ellentétes nemet képviselő egyének mindegy az, hogy pubertáskoron alig átesettek-, huszonévesek- vagy épp nyugdíjasok lennének.
Biztos bennetek is felmerült a kérdés, hogy akkor hol a gond. Szerintem ebben az esetben Czika Tihinek kell igazat adjak. Tihi azt állítja, hogy az Erdélyben hiányzik a szingli kultúra.
Hogy mi ez a szingli kultúra? Szerintem a "felszedés" illetve a "felszedésnek való bedölés" kultúrája. Első látásra sok ember azt mondaná, hogy nincs is szükség erre, hogy ez a "kultúra" maradjon csak New Yorkban, Londonban és a többi világvárosban, ahol kialakult és ahol jól érzi magát. Egy időben nekem is ez volt a véleményem.
Azóta ellenben rájöttem, hogy végülis majdnem minden komoly kapcsolat ilyen felszedés/felszedésnek való bedölésből alakult ki és továbbra is abból alakul ki. Úgy kezdődik, hogy egy csaj és egy srác valahogy megismerkedik... megjelenik a "szikra", a kölcsönös szimpátia. Beszélgetéssel és flörtölgetéssel táplálják ezt a szikrát és, ha minden jól megy, akkor sikerül nekik "tüzzé" nővelniük. Ez a felszedéses dolog a kapcsolat első fejezete, az ismerkedés fejezetének is lehet nevezni. Ennek a fejezetnek az elején alakul ki a "szikra" (a kölcsönös szimpátia), amely beszélgetés majd flörtölés által fejlődik "kis tűzzé", majd nagy lángra lobban és, ha "hosszú" égésű fát használtunk, akkor nem oltódik el hamar. Szerintem ez az ismerkedési fejezet épp annyira fontos egy kapcsolat létrejövéséhez, mint amilyen fontos a szikra a tűz keletkezéséhez. Elvégre el tudtok képzelni igazi párkapcsolatot két olyan személy között, aki nem is ismeri egymást? Én nem.
És akkor most jön az én nagy kérdésem: mit tehetünk, ha barátnő nélkül vagyunk és pillanatnyilag nem ismerünk olyan személyt, akivel el tudnánk képzelni egy kapcsolatot? Addig várunk, mig valaki bemutatja nekünk a "szívünk választottját" (...nem, mintha hinnék ebben a fogalomban!), azaz a sűlt galambot várjuk a szánkba repülni vagy elkezdünk mi keresni egy olyan személyt, aki tetszik, leülünk vele beszélgetni vagy elvisszük bulizni, táncolni és, ki tudja, lehet megtetszik és összejövünk vele? Hogy hogyan lehet barótnőt (vagy barátot) keresni? Hát véleményem szerint a legjobb, ha aktívan részt veszünk a közösségi életben, ismerkedünk és barátkozunk emberekkel és, ami a legfontosabb, ha látunk valakit, aki szimpatikusnak tűnik, akkor megpróbálunk megismerkedni vele. Sokan félnek idegenekkel ismerkedni, flörtölni, de bele se gondolnak abba, hogy mitől félnek, hogy mi a legrosszabb, ami esetleg történhetne velük.
Szerintem ilyen esetben a legrosszabb, ami történhet az az, hogy elutasítanak... de ki is utasít el? Egy idegen, nem? Lehet, hogy életünkben sosem látjuk többet azt a személyt... s akkor nincs is kitől szégyeljük magunkat. Ha továbbra látnánk is azt a személyt, mi lenne? A legrosszabb esetben szégyenbe próbálna hozni. Nagyon kis esély van rá, de ha mégis bekövetkezik, az se a világ vége...ne felejtsük el, hogy egy embert csak akkor lehet szégyenbe hozni, ha hagyja magát! Máskülönben is teljesen természetes dolog az elutasítás, nem?
Visszatérve Jóskához és a kijelentéséhez: szerintem nem kéne annyira távolságtartóak legyünk, mikor megismerünk valakit, aki szimpatikus, hanem inkább meg kéne adjuk neki (és magunknak ) azt az esélyt, hogy megmutassa, ki is valójában... Everybody must be considered inocent until proven guiltyness!
Ti mit szóltok? Egyetérttek velem? ...vagy tévedek valahol? Ha igen, akkor hol? Várom a hozzászólásotokat és a véleményeteket. :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Te Huzat, nekem ez a bejegyzésed tetszik eddig a legjobban, csak az a bajom vele, hogy a szingli valahogy nem illik a képbe. először aszondod, hogy itt nehezen lehet csajokat felcsípni, aztán megmagyarázod, hogy az azért van, mert itt minálunk nem elég erős a szingli kultúra. Most nem értem, lehet, hogy tisztázni kell a fogalmakat, hogy csak a szingli csajok kaphatóak egy éjszakára? Amúgy ez egy nagyon érdekes cucc, hogy pont az ilyen típusú kapcsolatokról szól az én utolsó bejegyzésem is, csak nem pasas, hanem csaj szempontból. Hát mégegyszer, huzat, gratulálok!
ReplyDeleteJah, s még lenne egy hozzáfűznivalóm: nem lehet, hogy pont ugyanazon okból kifolyólag nem tud Erdélyben nőt magának fölcsípni a tag, mint máshol? Láttad te valaha, valahol, hogy hogy forgatja a csajokat az ujja körül? Ugye, nem? Itt Erdélyben meg könnyű a szingli kultúra hiányára fogni a kudarcot... Hiába, na, jobb pasasokhoz vagyunk szokva :P :P
ReplyDeleteMost, hogy belegondolok, igazad van. A szingli kultúra végülis a "szexuális élet kötelezettség nélkülről" szól és egyáltalán nem ide akartam kilyukadni.
ReplyDeleteMégis van köze hozzá. Én az ismerkedési folyamatra akartam öszpontosítani, ez meg jelen van a szingli életben és a kapcsolatban is. Annyi a különbség, hogy a kapcsolatban az ismerkedés után kötelezettségeket is felvállalunk, mig a szingli életben nem.
Végülis asszem, oda akartam kilyukadni, hogy lehet, jobban kéne öszpontosítsunk az ismerkedési folyamatra is.
Köszi, Saci, hogy rávilágítottál a hibára és... megtisztelve érzem magam. :)
Nem, Saci, nem ez a helyzet Joosttal (hogy használjam az igazi nevét). 12 éve ismerem őt és szerintem mindig könnyen ment neki itt felszedni egy csajt (és deffinitely nem akármilyet, nem libát), pont ezért csodálkoztam el a kijelentésén. És, mint írtam, akárhol lennénk, mindig felfigyelnek rá az ellentétes nemet képviselő egyedek.
ReplyDeleteCsupán nehezebben ment neki itt, mint otthon, Londonban. És tudom, hogy otthon milyen csajokat szedett fel, mert 3szor el is hozta az épp aktuális barátnőjét ide és mind a három inteligens csaj volt és nagyon szép is.
Máskülönben is testvérszámba vesszük egymást és nem hazudozunk, vagánykodunk egymással szemben (nem is tudnánk, mert annál jobban ismerjük egymást!).
A szingli kultúrát meg én hoztam be a képbe és Czika Tihitől származik, nem Jossttól. Joosttól annyi származik, hogy azt mondta, itt komplikáltabbak a csajok... és ezt akkor mondta, mikor meghívott egy csajt kávézni, aki egy az egybe el volt folyva utánna, de mégis elutasítota valami hülye kifogással. A csaj egy az egyben félt Jóskától. Ebben az esetben meg láttam a csajt is, Jóskát is, nem Jóskától hallottam a sztoryt.
szerintem folosleges errol akarmit is mondani vagy gondolkodni csinalni kell:) azzal lehet h lessz az embernek tarsa azzla h errol dualunk haaaat:)
ReplyDeleteSzerintem nem olyan rossz azért a helyzet nálunk. Másrészről meg katasztrófális.
ReplyDeleteElőszöris az emberek felénk nem közvetlenek. Vagy ha azok is, csak egy bizonyos határig. Nem tudom, veletek srácok hányszor fordult elő, hogy kis közeledés után a csajt övező áthatolhatatlan erőtérbe ütköztök. Lehet, hogy az első szónál, mikor meghívnád kávézni "turns you down", lehet, hogy két hét együttjárás után. De egy bizonyos határnál közelebb nem enged. Szinte semelyik. Amelyik meg igen... abban arany lakozik, meg már valakinek 5 éve barátnője és jövő héten lesz az eljegyzés. De visszatérve...
Felénk a lányok a szexuális forradalmat abban élik meg, hogy rengeteg pasival megismerkednek, talán össze is fekszenek... pedig a dolog nem erről szól. A dolog a kapcsolatok emberi oldaláról szól... megismerni a másikat... tanulni tőle... gazdagodni általa. Még akkor is, ha csak egy kávé, egy holland csávóval.
Erre egy lány sem figyel. Pedig mi fiúk ezt nagyon tudjuk értékelni.
Ez egy érdekes vélemény, Csaba.
ReplyDeleteFelteszek neked egy kérdést, amiből több lesz. Miért vagyunk balfaszok s szarjuk össze magunkat, ha meglátunk egy csajt, aki szimpatikus? Miért nem adjuk meg neki az esélyt, hogy ő szarja össze magát értünk? Miért "adjuk magunkat olcsón", miért akarunk első este lefeküdni a csajjal? Miért nem halasztjuk ezt az alkalmat egy nappal az a nap utánra, mikor a csaj szeretné? Csak türelem kellene hozzá!
Általában épp ezeknek az ellentétét tesszük mi, srácok s "sex junkyknak" tününk.
Azért tününk annak, mert jobbára azok vagyunk. Ezek a csajok a szexet aranyárban mérik. Le akarsz feküdni velem? Na neeem... még nem. Majd pár hónap múlva. Majd ha bemutattalak a szüleimnek. Majd ha érzem azt a furcsa érzést... Majd ha...
ReplyDeleteMintha ők nem élveznék. Mintha szívesség lenne, tőlük nekünk.
A mi türelmünk meg... hát... férfija válogatja. Én türelmesnek tartom magam. De tény, hogy sokan igen kétségbeesettek egy kis szexért. S mint mondtam, szerintem nem is mi vagyunk a hibásak.
Whatever Mr Huzat quoted me saying about Transylvanian women, its meant in the nicest possible way. everthe biting part.
ReplyDeleteJoost ;-)
Engem már a negyedik csaj utasit el sorozatban.Nem tudom mi lehetett a baj,még randira sem akatak jönni.Ugy viselkednek , mintha nem is lennék nkik pasas.Barátjuk se vagyok.Nem hiszem , hogy valamit csináltam,ami miatt igy kéne bánni velem.Jól nézek ki, de ugy néz ki az itteni csajoknak nem tetszem, vagy félnek tőlem.Férjet akarnak, de engem vmiert nem akarnak.Külföldön nekem is ment a csajozás , itt nem.Ott bejövök a csajoknak , itt nem .Akkor most mi a faszom van?
ReplyDelete