Két hét barbár életmód után szombat este találkoztam a káddal s a meleg vízzel. Hihetetlenül jól esett!
Mit jelent az, hogy barbár életmód? Számomra Cărmăzant jelentette. Ez egy hegyi falucska, 30 km.-re Egerestől. Ott van egy házikónk, mellette pedig Jóska holland testvér háza. Ezt a házat javítgattuk két héten keresztül (egyesek még maradtak egy hetet, én hazajöttem tanulni). A házhoz tartozik két szénapajta (az egyik csak fa és széna felhaszálásával volt építve, gyönyörű), egy nyári konyha, egy kis garázsféleség, két hektár föld meg egy kis rész az erdőből... mindez egy nagyon szép környéken, fenn a hegyekben, a régi Zicsi birtokon (képek is várhatóak a közeljövőben). Úgy tünt, kútja is van, de 4-5 nap múlva kifogyott a víz a kút formájú valamiből s ekkor rájöttünk, hogy az csak esővítároló... hamar megoldottuk a prolémát: ivóvizért a 200 m.-re levő forráshoz jártunk s a beton keveréséhez egy 2-3000 literes víztartályt szereztünk a kocsma főnökétől, Costicától.
S akkor a munkálatokról. Kezdtük azzal, hogy kitakarítottuk a házat... voltam én nem egy second-hand üzletben, de sehol sem láttam ennyi segélycipőt meg segélyruhát egy hellyen... s ezek mind megrohadva, megpedészedve... uff. Szép kis tüzet gyújtottunk belőlük. Ezek után jöttek az épitkezési munkálatok, az anyagbeszerzés, a parasztokkal és az áramosokkal való kocsmázás, pálinkázás (=>2,5-szörösére csökkent a villanyoszlopok ára stb.). Nagytatám elejétől végéig, korán reggeltől késő estig a kaszált (...és mindezt 75 évesen - büszke vagyok rá!), egy holland bácsi pedig a füvet gereblyélte mögötte... nagyon pofák voltak, mert nagytatám angolul, az illető meg hollandul beszélt s mégis jól megértették egymást... a magas bozót apadt, a csalánosok eltüntek az udvarról és kerítések kerültek elő mindezek közül. Zoli sem igazán tud angolul, de ő is tudott kommunikálni Jóskával... igazi babiloni hangulat volt ott.
Összesen 11-en voltunk: Zoli a két gyerekével, Öcsi nagybátyjám a fiával, Jóska,Tammenga holland bácsi, nagytatám, anyukám a párjával, Mikivel és pesze én. Zolinak köszönhető a munka be- és felosztása, a kellő építőanyagok összeszámolása, a tökéletes kaja főzése és, ami a legfontosabb, a hangulat megteremtése az egyedi humorával. Annának, Zoli lányának és Tamásnak, az unokatestvéremnek köszönhetjük a sok szennyes elmosását, nagytatámnak köszönhetjük a bozótok utáni kerítések felfedezését és így tovább. Nem tudom, hogy nekem mit köszönhetünk... :-/
Az igazság az, hogy dolgoztunk, mint állatok, mindenkinek megvolt a maga feladata és... csinálta is, de azért szórakoztunk is nagyon jókat, kajáltunk is nagyon jókat, kávéztunk is nagyon sokat, söröztünk is bőven eleget. Be kell valljam, hogy mindezek ellenére a vége fele már nagyon hiányzott egy meleg vizzel teli fűrdőkád és a civilizáció. Akit érdekli, olvasson bele Jóska blogjába, amely csak erről a projektről szól.
Mit jelent az, hogy barbár életmód? Számomra Cărmăzant jelentette. Ez egy hegyi falucska, 30 km.-re Egerestől. Ott van egy házikónk, mellette pedig Jóska holland testvér háza. Ezt a házat javítgattuk két héten keresztül (egyesek még maradtak egy hetet, én hazajöttem tanulni). A házhoz tartozik két szénapajta (az egyik csak fa és széna felhaszálásával volt építve, gyönyörű), egy nyári konyha, egy kis garázsféleség, két hektár föld meg egy kis rész az erdőből... mindez egy nagyon szép környéken, fenn a hegyekben, a régi Zicsi birtokon (képek is várhatóak a közeljövőben). Úgy tünt, kútja is van, de 4-5 nap múlva kifogyott a víz a kút formájú valamiből s ekkor rájöttünk, hogy az csak esővítároló... hamar megoldottuk a prolémát: ivóvizért a 200 m.-re levő forráshoz jártunk s a beton keveréséhez egy 2-3000 literes víztartályt szereztünk a kocsma főnökétől, Costicától.
S akkor a munkálatokról. Kezdtük azzal, hogy kitakarítottuk a házat... voltam én nem egy second-hand üzletben, de sehol sem láttam ennyi segélycipőt meg segélyruhát egy hellyen... s ezek mind megrohadva, megpedészedve... uff. Szép kis tüzet gyújtottunk belőlük. Ezek után jöttek az épitkezési munkálatok, az anyagbeszerzés, a parasztokkal és az áramosokkal való kocsmázás, pálinkázás (=>2,5-szörösére csökkent a villanyoszlopok ára stb.). Nagytatám elejétől végéig, korán reggeltől késő estig a kaszált (...és mindezt 75 évesen - büszke vagyok rá!), egy holland bácsi pedig a füvet gereblyélte mögötte... nagyon pofák voltak, mert nagytatám angolul, az illető meg hollandul beszélt s mégis jól megértették egymást... a magas bozót apadt, a csalánosok eltüntek az udvarról és kerítések kerültek elő mindezek közül. Zoli sem igazán tud angolul, de ő is tudott kommunikálni Jóskával... igazi babiloni hangulat volt ott.
Összesen 11-en voltunk: Zoli a két gyerekével, Öcsi nagybátyjám a fiával, Jóska,Tammenga holland bácsi, nagytatám, anyukám a párjával, Mikivel és pesze én. Zolinak köszönhető a munka be- és felosztása, a kellő építőanyagok összeszámolása, a tökéletes kaja főzése és, ami a legfontosabb, a hangulat megteremtése az egyedi humorával. Annának, Zoli lányának és Tamásnak, az unokatestvéremnek köszönhetjük a sok szennyes elmosását, nagytatámnak köszönhetjük a bozótok utáni kerítések felfedezését és így tovább. Nem tudom, hogy nekem mit köszönhetünk... :-/
Az igazság az, hogy dolgoztunk, mint állatok, mindenkinek megvolt a maga feladata és... csinálta is, de azért szórakoztunk is nagyon jókat, kajáltunk is nagyon jókat, kávéztunk is nagyon sokat, söröztünk is bőven eleget. Be kell valljam, hogy mindezek ellenére a vége fele már nagyon hiányzott egy meleg vizzel teli fűrdőkád és a civilizáció. Akit érdekli, olvasson bele Jóska blogjába, amely csak erről a projektről szól.
No comments:
Post a Comment