Tegnapelőtt nyílt meg a Ceausescu kiállítás a bukaresti Történelmi Múzeumban (cikk, film)! Végre! A kiállítás Ceausescu halálának 18-áik évfordulóján lett kinyitva.
2 nap alatt 5000 Ron bevételt eredményezett a 3 lej/fős belépőkből.
Miért írom azt, hogy végre? Azért, mert a romániában élő fiatalok nagy része túl keveset tud a Ceausescu által vezetett dikktatúráról. Esetleg sokat és sokfélét hallott róla, de nem tudja rendesen átérezni ennek a kornak a hangulatát, azt, hogy milyen terror alatt és milyen életminőségben éltek szülei. Meggyőződésem, hogy ez egy nagyon rossz dolog. Szerintem minden fiatal teljesen tudatában kéne legyen ennek a kornak a milyenségével.
Még olyan fiatalokról is hallottam, akik meg voltak győződve, hogy a kommunista diktatúra alatt jobb volt az élet, mind most. Ezek a fiatalok csak annyit tudtak vagy értettek erről a korszakról, hogy ebben a korban mindenkinek biztosítva volt egy stabil munkahely, biztosítva volt egy stabil fizetés, amiből "meg lehetett élni" és mindenki úgymond egyenlőnek volt tekintve. Azt már nem tudják, hogy milyen szar is volt az a munkahely, hogy hiába volt meg a fizetés, mert alig lehetett megélni abból a kevés élelemből, amit meg volt engedve vásárolni, hogy milyen sorokat kellett kiállni az élelem megvételéhez, továbbá nem tudják, hogy milyen minőségű volt az egérszar, a kavics vagy a csavar a kemény kenyérben, hogy milyen terrorban volt tartva köznép a Titkosszolgálat által és, hogy mennyi ember halt meg ez az idilli rendszer alatt. Ezt a felsorolást a végtelenig lehetne folytatni, de én most ennyivel megelégedem.
Úgy tartom, hogy egy ilyen kiállítás nem elegendő, de mégis nagyon sokat változtathat ezen fiatalok téves nézetein. De azért is fontos ez a kiálllítás, hogy mi, azok, akik valamennyire jó képet alakítottunk ki erről a rendszerről, többet is megtudhassunk róla, saját szemünkkel láthassuk ennek a kornak a bizonyítékait és, ami a legfontosabb, elgondolkozzunk azon, hogy mennyire volt vagy nem volt itt forradalom 89-ben. Ha meg rájövünk arra, hogy mennyire el lett lopva a 89-ben kitört forradalom, akkor már fel is tesszük azt a kérdést magunkban, hogy miért és kik által lett ellopva szüleink forradalma. Innen már csak egy lépés van addig, hogy rájöjjünk a valóságra, arra, hogy Ceausescu és felesége bűntársai által lett kivégezve és azért, hogy ne tudják felfedni ezen bűntársai mivoltát. És akkor már meg is fogalmazódott a következő kérdés: mi is lett ezekkel az emberekkel a bűntársakkal? A válasz könnyű: felvették a forradalmár álarcot és kezükbe vették az ország vezetését. A kérdések sorozata nem áll meg itt. Folytatódik. Márpedig azzal, hogy azon veszzük észre magunkat tűnődni, hogy vajon hol is lehetnek ezek az emberek ma. S akkor jutunk el a kérdések és válaszok sorozatának és egyben ennek a kiállításnak lényegéhez számomra. Ekkor jövünk rá, hogy ezek az emberek nagy része mai napig áthálózza az egész politikai szférát, azaz még mindig nagy részben a kommunizmus hatása alatt van Románia vezetése.
Mikor először hallottam a 2002-ben elkészült budapesti Terror Házáról, nagyon tetszett az ötlet, de egyben nagyon bántam is, hogy bezzeg nálunk nincs ilyen. Hát végre meg lett téve az első lépés. És a következő lépés megtétele is folyamatban van: tervbe van véve a Kommunizmus Múzeumának megalapítása. Elvben a folyó év végére készen is lesz.
Visszatérve a jelenhez, mindenkinek ajánlom, ha teheti, látogassa meg ezt a kiállítást! Március elsejéjig tart.
2 nap alatt 5000 Ron bevételt eredményezett a 3 lej/fős belépőkből.
Miért írom azt, hogy végre? Azért, mert a romániában élő fiatalok nagy része túl keveset tud a Ceausescu által vezetett dikktatúráról. Esetleg sokat és sokfélét hallott róla, de nem tudja rendesen átérezni ennek a kornak a hangulatát, azt, hogy milyen terror alatt és milyen életminőségben éltek szülei. Meggyőződésem, hogy ez egy nagyon rossz dolog. Szerintem minden fiatal teljesen tudatában kéne legyen ennek a kornak a milyenségével.
Még olyan fiatalokról is hallottam, akik meg voltak győződve, hogy a kommunista diktatúra alatt jobb volt az élet, mind most. Ezek a fiatalok csak annyit tudtak vagy értettek erről a korszakról, hogy ebben a korban mindenkinek biztosítva volt egy stabil munkahely, biztosítva volt egy stabil fizetés, amiből "meg lehetett élni" és mindenki úgymond egyenlőnek volt tekintve. Azt már nem tudják, hogy milyen szar is volt az a munkahely, hogy hiába volt meg a fizetés, mert alig lehetett megélni abból a kevés élelemből, amit meg volt engedve vásárolni, hogy milyen sorokat kellett kiállni az élelem megvételéhez, továbbá nem tudják, hogy milyen minőségű volt az egérszar, a kavics vagy a csavar a kemény kenyérben, hogy milyen terrorban volt tartva köznép a Titkosszolgálat által és, hogy mennyi ember halt meg ez az idilli rendszer alatt. Ezt a felsorolást a végtelenig lehetne folytatni, de én most ennyivel megelégedem.
Úgy tartom, hogy egy ilyen kiállítás nem elegendő, de mégis nagyon sokat változtathat ezen fiatalok téves nézetein. De azért is fontos ez a kiálllítás, hogy mi, azok, akik valamennyire jó képet alakítottunk ki erről a rendszerről, többet is megtudhassunk róla, saját szemünkkel láthassuk ennek a kornak a bizonyítékait és, ami a legfontosabb, elgondolkozzunk azon, hogy mennyire volt vagy nem volt itt forradalom 89-ben. Ha meg rájövünk arra, hogy mennyire el lett lopva a 89-ben kitört forradalom, akkor már fel is tesszük azt a kérdést magunkban, hogy miért és kik által lett ellopva szüleink forradalma. Innen már csak egy lépés van addig, hogy rájöjjünk a valóságra, arra, hogy Ceausescu és felesége bűntársai által lett kivégezve és azért, hogy ne tudják felfedni ezen bűntársai mivoltát. És akkor már meg is fogalmazódott a következő kérdés: mi is lett ezekkel az emberekkel a bűntársakkal? A válasz könnyű: felvették a forradalmár álarcot és kezükbe vették az ország vezetését. A kérdések sorozata nem áll meg itt. Folytatódik. Márpedig azzal, hogy azon veszzük észre magunkat tűnődni, hogy vajon hol is lehetnek ezek az emberek ma. S akkor jutunk el a kérdések és válaszok sorozatának és egyben ennek a kiállításnak lényegéhez számomra. Ekkor jövünk rá, hogy ezek az emberek nagy része mai napig áthálózza az egész politikai szférát, azaz még mindig nagy részben a kommunizmus hatása alatt van Románia vezetése.
Mikor először hallottam a 2002-ben elkészült budapesti Terror Házáról, nagyon tetszett az ötlet, de egyben nagyon bántam is, hogy bezzeg nálunk nincs ilyen. Hát végre meg lett téve az első lépés. És a következő lépés megtétele is folyamatban van: tervbe van véve a Kommunizmus Múzeumának megalapítása. Elvben a folyó év végére készen is lesz.
Visszatérve a jelenhez, mindenkinek ajánlom, ha teheti, látogassa meg ezt a kiállítást! Március elsejéjig tart.
